Balázs Honória

A nevem Balázs Honória, 1972-ben születtem Budapesten. Gyermekkoromat egy Budapest melletti településen töltöttem, a természet közelében. Itt ahogy szépen lassan cseperedtem, tinédzser koromra egyre közelebb került a pályaválasztás kérdése, a „mi leszel, ha nagy leszel?”
eldöntése. Az élsportoló és a zoológus lehetőségek elvetése után csak annyit tudtam, hogy szeretnék emberekkel foglalkozni, embereknek segíteni. Mindig is vonzott a spiritualitás, a lélek mélyebb rétegeinek, energiáinak a megismerése. A „miért?”-ek megtudása. Miért működnek az emberek úgy, ahogy? A családi elképzelés nem annyira efelé irányított, de egy-két eltérő tanulmányi kanyar után, mint HR menedzser végeztem. Több mint húsz évet dolgoztam a HR szakmában, versenyszférában.
Kezdtem a hierarchia legalján és szépen lassan mendegéltem felfelé. Úgy éreztem, megvalósult az elképzelésem, emberekkel foglalkozhatok, segíthetek nekik. Valami azért mocorgott bennem, hogy valami azért hiányzik, ez így még nem teljes. Keresésemet először a mozgás oldaláról közelítettem meg. Spirituális táncokat tanultam –
hastáncot, indiai táncot, szakrális körtáncokat. Ez nagyon sokat adott az önelfogadás, a világban való örömteli lét megtapasztalását illetően. Közben szépen HR-eskedtem tovább, lépegettem előre a hierarchián, egyre nagyobb
feladatokkal és felelősséggel és meg voltam elégedve, hogy szép szabályos, sikeres életet élek. Mígnem! Történt egy baleset. Egy autóbaleset, ahol a kocsi totálkáros lett, én pedig kiszálltam belőle sértetlenül. Ez fordulópont volt! Elgondolkodtatott. Mégsem a jó úton járok. Úgy éreztem, újra hív a spirituális út. Ezután próbáltam nyitott szemmel járni, hogy ha nem „ez, ami van” az út, akkor mi? Sokat kezdtem olvasni ezoterikus dolgokról, majd egy tánctáborban egy ismerősöm említette az Édent. Hogy oda járt és milyen jó volt. Nem tudtam mi ez, de éreztem, hogy meg kell néznem. Így kerültem kapcsolatba az Éden központtal, csaknem tizenöt éve. Az Éden számos képzése közül először a spirituális pszichológiai tanácsadó képzésre jártam. De úgy éreztem, hogy „még-még-még”. Úgy éreztem, ezek a képzések kitöltik azt a bizonyos „valami még hiányzik a teljességhez” dolgot, hogy még jobban megismerjem a „miért”-eket, az emberek működését. Még több mindent akarok tudni! A következő az önismereti képzés volt. Hát igen, ha nem ismered önmagad, hogyan akarod megismerni a többieket? Rengeteget adott a képzés az önmegismerésemhez, a saját „miért”-jeim megértéséhez. (Miért viselkedem úgy, ahogy nem is akarok? Aha! Hát ezért.) A „valami még nem teljes” űr ezzel a remek képzéssel is tovább töltődött fel bennem. És hát ez olyan mint a chipses zacskó / a doboz fagyi – ha kinyitod, addig nem hagyod abba, amíg van benne. A következő a numerológia volt – a kedvenc. Megismertem a számok jelentését, az általuk képviselt energiákat, azok hatásait, hogyan jelennek ezek meg az életünkben, mit tudunkezekkel az energiákkal kezdeni. Nem utolsó sorban jól tudtam használni a munkámban is ezt a plusz tudást, hogy még jobban tisztában legyek ez emberek működésével. Majd ezután jött az asztrológia, ahol máshogy is kitárult a világ, hisz itt már a naprendszer bolygói közt mozgunk. Megismerhettem az égitestek energiáinak ránk gyakorolt hatását, a születésünk pillanatában az égen álló bolyók jelentőségét, az előrejelzési módszereket.

A következő a tarot volt és egy kis cigánykártya. Megismerhettem a kártyán lévő szimbólumok, a szimbólumok mögött álló energiák jelentését, azok összefüggéseit, különböző előrejelzési lehetőségeket. Mind- mind olyan képzés, ami betekintést ad a mögöttes tartalmakba, a spiritualitás, ezotéria világába, az energiák működésébe, az Univerzum spirituális törvényeinek a megismerésébe.