Soha József

Bemutatkozás

Ifjúkorom hajnalán még fogalmam sem volt arról, hogy miként tehetném szebbé a világot és tartalmasabbá a rendelkezésemre bocsátott időmennyiséget. Csupán azt éreztem valahol a lelkem legmélyén, hogy szívesen foglalkoznék emberekkel, és nagy-nagy örömmel merülnék nyakig a régmúlt idők történéseiben. Így 1992-ben jelentkeztem az EKTF Történelem – Szociálpedagógia szakára, mely döntésemet azóta sem bántam meg.  Átesve egy-két konfliktuskezelő és számolatlan mennyiségű Gordon tréningen, túl a tizedik önismereti foglalkozás-sorozaton lassan körvonalazódni kezdett, hogy mit is szeretnék valójában. 1997-ben sikeresen jelentkeztem az ELTE-BTK Szociológiai Intézet szociológia szakára, melyet 2002-ben fejeztem be. Tanulmányaimat roppant mód élveztem, bár a valószínűség számítás és a statisztikai módszertan jó pár álmatlan éjszakát és egzisztenciális válságot okozott.

 

Hadilábon álltam a számokkal és a mérhetetlenül számszemléletű szociológiai gondolkodással. Elborzasztott, hogy egy szegről-végről emberekkel és emberek által előállított jelenségekkel foglalkozó tudomány mindent meg akar mérni, és mindent törvényekbe akar törni. Ugyanakkor a társadalomtörténet, a társadalomfilozófia, a szociálpszichológia, a kulturális antropológia és a szociológia elmélet órákon kipirult orcával szívtam magamba a tudást. 2002-ben pedig szembesülnöm kellett azzal a kellemetlen kérdéssel, hogy kinek is kell egy szám- és mérésellenes szociológus. Piackutatás, társadalmi szerkezet és mobilitás mérés ugyebár kizárva…

 

A hogyan tovább kérdése egyre nagyobb visszhangot vert a fejemben. Ekkor lépett az életembe az Éden és a Bach-virágterápia. Kidolgozhattam a képzés szociológia anyagát, melyet nagy lelkesedéssel és örömmel tettem meg. Végre leírhattam és elmondhattam, hogy mi is a szociológia lényege (szerintem). Megpróbáltam egy olyan tanmenetet összeállítani, melynek minden része kölcsönösen és többszörösen összefügg a többivel, és ami segíteni képes a leendő terapeuták munkáját.

 

Az első jegyzet azóta már többször módosult, hisz a tanfolyamok során egyre többet tanultam diákjaimtól az ezoterikus világnézetről, annak teljességre törekvő, a világot végső integritásában szemlélő filozófiájáról. Végre a kezembe került az, aminek eddig kínzó hiányát éreztem, sikerült valamiféle holisztikus szemléletű szociológiát összekalapálnom, mely legalább olyan hasznos számomra, mint a hallgatóim számára. A gyorsan változó adatok és az élettelenre facsart definíciók helyett használható tudást és működőképes alternatív világszemlélő-pontot adhatok a kurzust „végig küzdő” diákok kezébe. Kapcsolatunk oda-vissza gyümölcsözik. Én nagyon élvezem. Remélem az óráimon ülők is…

 

Soha József

 

Témakörei:

szociológia