Mester Ildikó

Bemutatkozás
ildikoszolg

  1. május 22-én születtem Békés megyében, Gyulán. Öt évesen teljesen megbénultam a chorea minor nevű betegségben. Egy hónapos szegedi gyermekklinikai gyógykezelés után az orvos közölte édesanyámmal: „-Sajnos ennél többet nem tehetünk, elképzelhető, hogy kislánya test-szellemi fogyatékos lesz…”. Eltelt három hónap, nem tudtam felállni, a kezeim sem engedelmeskedtek. Májusi hétköznap nagymamám a konyhában ebédet készített, én a sezlonyon feküdtem, onnan figyeltem szorgos kezeit. A nyitott konyhaajtón hirtelen berepült egy kis fecske, körbe csivitelt, majd ahogy jött, úgy el is tűnt. Nagyikám örömmel szaladt hozzám: „-Látod kislányom, a fecskemadár téged üdvözöl, így hívogat a szabadba…”

Ebédeltünk. Nagypapa, Nagymama, én. Ahogy mamuka etetett, egy szem sárgarépa a kanálból az ölembe esett. Én utánanyúltam. Mamuka zokogásban kitörve leborult a földre, és ennyit mondott: „-Köszönöm Istenem, nagyon köszönöm!” Akkor még nem értettem mi történt, de most már tudom, hogy Isten gyermeke vagyok én is, és ha imáinkkal kitartóan „döngetjük a menny kapuit”, akkor a csoda megtalál bennünket…

Évekkel később, felnőttként…

A terembe lépve hatalmas tömeg fogad, kicsit zavarban vagyok, úgy érzem, mindenki engem néz. Á dehogy! Jobban szemügyre véve látom, ők valamit tudnak, amit én nem. Szinte sugároznak. Igen árad belőlük a szeretet, a béke, a harmónia, a nyugalom. Lehetséges, hogy boldogok? Elkezdődik az Istentisztelet. Másképp, mint amihez szoktam. Isten engem hív, engem szólít (hát tudja, hogy itt vagyok?) érzem szívemben jelenlétét.

Annyi mellékvágány, zsákutca, nehézség, fájdalom, megaláztatás, irigység, hazugság, rosszindulat, gonoszság, ármány keresztezte az életemet, hogy észrevétlenül majdnem elvesztem. 2001. június 24. Jeles nap az életemben. Isten fölemel, magához ölel. Hívő vagyok. Hiszem Isten megbocsátó, gondoskodó kegyelmét.

Egy gondolat erejéig…Jina-Jang mesteri

Én már nem akarok senkinek, semmit bizonyítani. Tisztában vagyok a gyengeségeimmel, és az erősségeimmel. Teljesen mindegy ki, mit mond rólam, azzal sem jobb, sem rosszabb, sem kevesebb, sem több nem vagyok, ugyanaz az ember maradok. 38 éven át azt tettem, amit mondtak, amit elvártak tőlem. Most azt teszem, amit szeretek, amit tudok, így segíthetek a rászorulóknak. Ennyi és nem több.

Életem meghatározó része a családom, férjem, két fiam, két lányom, unokám. Hivatásomat tekintve: 1977-től beteg embereket gyógyítok, illetve a fiatalokat igyekszem megóvni az embert észrevétlenül fogságba ejtő káros szenvedélyek csábító mámorától. A Bókay János Egészségügyi Szakközépiskolában szaktanárként tanítom a 9-13- évfolyamos korosztályt.

Mit szeretek? Adni. Egyszerűen, csöndben, önzetlenül, őszintén, érdek nélkül, szeretettel. 2004-ben diplomáztam a SOTE Egészségpedagógiai Főiskolán, 2010-ben az ELTE PPK-n másoddiplomát kaptam. Az ÉDEN Oktató Központban 2007-től dolgozom, tanítok, hullámtácot, jógát, életmódtábort vezetek, önkéntes segítőként egyengetem a gyógyulás felé vezető utat.

Szakmai végzettségem:

  • Ápolónő, rendelőintézeti asszisztens, csecsemő-és gyermekgondozó
  • Természetgyógyász: Életmód-tanácsadó és terapeuta (vizsgaelnök)
  • Fitoterapeuta (vizsgaelnök, szakértő)
  • Gyógymasszőr (vizsgaelnök, szakértő)
  • Egészségügyi szakoktató (SOTE)
  • Szakvizsgázott pedagógus (ELTE)

Témaköreim:

  • Egészségmegőrzés-egészségfejlesztés-egészségnevelés
  • Elsősegélynyújtás, Kórtan – kórélettan, mikrobiológia
  • Gyógymasszázs, érintés varázsa (haptológia),
  • Anatómia – élettan, orvosi latin, pedagógia, gondozástan, akadályozott ember gondozása
  • Fitoterápia, Életmód-tanácsadás, Jóga, hullámtánc
  • Kommunikáció-együttműködés-önismeret: erőszakmentes kommunikáció, együttműködő kommunikáció
  • Hit (Jézus szeretete szívedben él, tested Isten temploma, Szentlélek ereje vezet utadon)